2013. március 19.

Provinciai reform



Az Erdélyi Ferences Provincia romlása és megújúlása.
A XVIII. században az Erdélyi Ferences Kusztódia szépen virágzott és fejlődött. 1729-ben megadta a Generális atya a Provincia rangot. Ekkor lett Szent István Királyról nevezett Provincia. A kolostorok szaporodtak Erdélyszerte. Megteltek rentagokkal. Élték a szép obszerváns-reguláris életüket. Szépen működött Csíksomlyón a nyomda és a ferences gimnázium.
Erre jött a leforrázás, a jozefinizmus kora.
II. József császár csak 10 évig uralkodott, 1780-tól, de az általa elindított áramlat 100 évig éreztette hatását a provinciában. T.i. beleszólt a szerzetesrend törvényébe, megváltoztatta, felforgatta azt. A  provinciát a megyéspüspönek rendelte alá. A papképző teológiát is. Megszüntette a szerzetesi  fegyelmet fentartó közösségi életet. A közös élet helyét a világi papi életforma vette át. Átalakították habitusukat is. Szűkebbre és sikkesebbre szabták. Színe fekete kellett legyen. Ezért nevezték ennek a kornak erdélyi ferenceseit „Fekete barátoknak.”
Ezt a modernizálást segítette elő az 1848 – 49-es magyar forradalom. Mert a liberális forradalmi eszmék elértek Erdélybe is. Felszabadulás a szabályok alól. Szabad eszmék és szabad cselekedeti normák jöttek divatba. Bizony, nagy kárt tett ez a korszak a ferences rendi életben.
A romlást fölmérve, a provincia regulárisabb tagjai reformot indítottak be, majd később hajtottak végre. (1880 – 1898 között.)  Ilyen reformszellemű atyák voltak:  P. Csiszér Elek, P. Dávid Antal, P. László Polikárp, aki egy időben definitor generális is volt. P. Simon Jukundián a kántor-tanító intézet alapítója Csíksomlyón. Előre akadályozták a reformot a fekete barátok, de sok küzdelem árán csak győztek a reformisták, 1898-ban.
A XX. század első felében jeles egyéniségek voltak:  P. László Polikárp, P. Csiszér Elek, P. Kóry Ottó és P. Trefán Leonárd. Ezen vezető egyéniségeknek működése rányomta bélyegét a reformra és helyre állt az observancia.
A reformhoz első lépést P. Csiszér Elek tette meg azzal, hogy levelet írt P. Dávid Antalnak, miszerint tapasztalva a laza szerzetesi életet a provinciában, nem lát szép jövőt, amelyben életét Istennek szentelve, megmentheti az örök életnek. Ezért át szeretne menni egy trappista kolostorba. Már beszélt is a trappista főelöljáróval. Kéri a  Provinciális atyától az elbocsátást. Antal atya azt felelte: „Te nem méssz sehová. Elég szigorúak a mi rendszabályaink, csak meg kell tartani a maga teljességében.”  Későbben kérte Elek atya a rendi vezetőséget, engedje meg, hogy négy klerikussal és egy laikus testvérrel elvonuljon a mikházi kolostorba és ott megéljék a ferences életet a regula szerint. Megnyerte az engedélyt, el is vonult, azonban ez az állapot nem volt fenntartható egy évnél tovább, mivel a provincia nem támogatta, sőt ellenezte a kezedeményzést.
Mégis elindult valami, ami az elkövetkező évtizedben beteljesedett. Mind többen álltak a reformátorok pártjára. Még a vajdahunyadi teológusok is. A reformnak híre eljutott Rómába. „A Rend Miniszter Generálisa, del Vago Bernardin örömmel kívánt szerencsét a kezdeményezéshez,” – olvassuk a Provincia történetében. P. László Polikárp, mint tartományfőnök kedvezett a reformistáknak, amikor 1889-ben átadta a vajdahunyadi kolostort a noviciátussal és a teológiai tanulmányi intézettel együtt a „Rekollektus családnak.” P. László Polikárp lett a lektor, Dávid Antal atya a gvárdián, Csiszér Elek atya a magiszter. 1894-ben már öt kolostor volt a reformisták kezében. A Miniszter Generális 1898-ban leváltva a „feketék” tanácsát, megreformáltakat nevezett ki új tanácsosoknak. Ezzel beteljesedett a reform.
A régi életmódhoz ragaszkodó szerzeteseket nem dobták ki a rendből, hanem összegyüjtötték a dési ferences kolostorba, ahól folytathatták „fekete” barát életüket, de nem költözhettek el onnan más kolostorba. Az utolsó házfőnökük P. Kozma Döme volt.  
Meg kell emlékeznünk még külön  P. László Polikárpról, akit a Rend olyannyira becsült, hogy beválasztották a Rend Legfensőbb Tanácsába, Rómában. Ezért évente hónapokat kellett töltenie a római Tanácsban.   
Jeles egyéniségek voltak még P. Kóry Ottó, aki 1903-tól 1911-ig volt provinciális.
P. Csiszér Elek 1911 – 1914-ig volt tartományfőnök.
 Ezek már a megújúlt rendi szellemben kormányozhatták a Provinciát.
P. Dávid Antal