2013. március 19.

Provinciai reform



Az Erdélyi Ferences Provincia romlása és megújúlása.
A XVIII. században az Erdélyi Ferences Kusztódia szépen virágzott és fejlődött. 1729-ben megadta a Generális atya a Provincia rangot. Ekkor lett Szent István Királyról nevezett Provincia. A kolostorok szaporodtak Erdélyszerte. Megteltek rentagokkal. Élték a szép obszerváns-reguláris életüket. Szépen működött Csíksomlyón a nyomda és a ferences gimnázium.
Erre jött a leforrázás, a jozefinizmus kora.
II. József császár csak 10 évig uralkodott, 1780-tól, de az általa elindított áramlat 100 évig éreztette hatását a provinciában. T.i. beleszólt a szerzetesrend törvényébe, megváltoztatta, felforgatta azt. A  provinciát a megyéspüspönek rendelte alá. A papképző teológiát is. Megszüntette a szerzetesi  fegyelmet fentartó közösségi életet. A közös élet helyét a világi papi életforma vette át. Átalakították habitusukat is. Szűkebbre és sikkesebbre szabták. Színe fekete kellett legyen. Ezért nevezték ennek a kornak erdélyi ferenceseit „Fekete barátoknak.”
Ezt a modernizálást segítette elő az 1848 – 49-es magyar forradalom. Mert a liberális forradalmi eszmék elértek Erdélybe is. Felszabadulás a szabályok alól. Szabad eszmék és szabad cselekedeti normák jöttek divatba. Bizony, nagy kárt tett ez a korszak a ferences rendi életben.
A romlást fölmérve, a provincia regulárisabb tagjai reformot indítottak be, majd később hajtottak végre. (1880 – 1898 között.)  Ilyen reformszellemű atyák voltak:  P. Csiszér Elek, P. Dávid Antal, P. László Polikárp, aki egy időben definitor generális is volt. P. Simon Jukundián a kántor-tanító intézet alapítója Csíksomlyón. Előre akadályozták a reformot a fekete barátok, de sok küzdelem árán csak győztek a reformisták, 1898-ban.
A XX. század első felében jeles egyéniségek voltak:  P. László Polikárp, P. Csiszér Elek, P. Kóry Ottó és P. Trefán Leonárd. Ezen vezető egyéniségeknek működése rányomta bélyegét a reformra és helyre állt az observancia.
A reformhoz első lépést P. Csiszér Elek tette meg azzal, hogy levelet írt P. Dávid Antalnak, miszerint tapasztalva a laza szerzetesi életet a provinciában, nem lát szép jövőt, amelyben életét Istennek szentelve, megmentheti az örök életnek. Ezért át szeretne menni egy trappista kolostorba. Már beszélt is a trappista főelöljáróval. Kéri a  Provinciális atyától az elbocsátást. Antal atya azt felelte: „Te nem méssz sehová. Elég szigorúak a mi rendszabályaink, csak meg kell tartani a maga teljességében.”  Későbben kérte Elek atya a rendi vezetőséget, engedje meg, hogy négy klerikussal és egy laikus testvérrel elvonuljon a mikházi kolostorba és ott megéljék a ferences életet a regula szerint. Megnyerte az engedélyt, el is vonult, azonban ez az állapot nem volt fenntartható egy évnél tovább, mivel a provincia nem támogatta, sőt ellenezte a kezedeményzést.
Mégis elindult valami, ami az elkövetkező évtizedben beteljesedett. Mind többen álltak a reformátorok pártjára. Még a vajdahunyadi teológusok is. A reformnak híre eljutott Rómába. „A Rend Miniszter Generálisa, del Vago Bernardin örömmel kívánt szerencsét a kezdeményezéshez,” – olvassuk a Provincia történetében. P. László Polikárp, mint tartományfőnök kedvezett a reformistáknak, amikor 1889-ben átadta a vajdahunyadi kolostort a noviciátussal és a teológiai tanulmányi intézettel együtt a „Rekollektus családnak.” P. László Polikárp lett a lektor, Dávid Antal atya a gvárdián, Csiszér Elek atya a magiszter. 1894-ben már öt kolostor volt a reformisták kezében. A Miniszter Generális 1898-ban leváltva a „feketék” tanácsát, megreformáltakat nevezett ki új tanácsosoknak. Ezzel beteljesedett a reform.
A régi életmódhoz ragaszkodó szerzeteseket nem dobták ki a rendből, hanem összegyüjtötték a dési ferences kolostorba, ahól folytathatták „fekete” barát életüket, de nem költözhettek el onnan más kolostorba. Az utolsó házfőnökük P. Kozma Döme volt.  
Meg kell emlékeznünk még külön  P. László Polikárpról, akit a Rend olyannyira becsült, hogy beválasztották a Rend Legfensőbb Tanácsába, Rómában. Ezért évente hónapokat kellett töltenie a római Tanácsban.   
Jeles egyéniségek voltak még P. Kóry Ottó, aki 1903-tól 1911-ig volt provinciális.
P. Csiszér Elek 1911 – 1914-ig volt tartományfőnök.
 Ezek már a megújúlt rendi szellemben kormányozhatták a Provinciát.
P. Dávid Antal






  

2013. január 23.

A kolostor kincsei VIII.


Iskoladráma, Misztériumdráma és Passziójáték Csíksomlyón

Az iskoladráma tanintézetekben diákok által előadott vallásos-morális célzatú, általában bibliai vagy történeti tárgyú színjáték. A középkori vallásos színjátékokból alakult ki, majd elvilágiasodott. Szerzője általában az iskola tanára. Már a középkor rendi iskoláiban előfordult.             
A csíksomlyói gimnáziumban az 1721-1774-ig tartó iskolai években rendszeresen adtak elő a diákok iskoladrámákat (színműveket). Ezeket a színműveket évről-évre a tanárok írták, vagy a mástól átvett darabokat átdolgozták és úgy kerültek előadásra. Ez volt a népszínmű első formája a Székelyföldön.
Misztériumdrámának nevezték az iskoladrámáknak azon formáját, amikor a színmű témája vallásos tárgyú volt és az üdvtörténethez kapcsolódott. Különösképpen a jónak és a rossznak harca testesült meg ezekben a színjátékokban, amelyre a megváltó Krisztus tette fel a koronát, amikor megváltói kereszthalálával letörte a Gonosz hatalmát és megváltotta az embert. 
A misztériumdrámák eredetileg úgy kezdődtek, hogy a hittanítást, bibliai történeteket a lelkipásztorkodó papság, miután elméletileg előadta a híveknek, gyermekekkel, diákokkal meg is jelenítette színdarab formájában. Így könnyebben érthetővé váltak az isteni örök igazságok, vagy az üdvtörténet eseményei. Szent Ferenc rendjének legfőbb tevékenysége a prédikáció és az ebből kifejlődő műfajok voltak: passzióéneklés, Mária-siralmak, betlhemes pásztorjáték… A leggazdagabb magyar ferences színjátékok hagyománya éppen Csíksomlyón alakult ki. 1721-től vannak az első feljegyzések. Tartottak egészen 1782-ig. Évkiesésekkel később is fordultak elő misztériumjátékok. K.b. 67 magyar dráma, ezek közül 41 passiójáték  maradt fenn, többségük kéziratban. Hat misztériumjáték nyomdai kiadásban is megjelent: az 1751-es, 1752-es, 1759-es, 1766-os években írt színműveket Fülöp Árpád adta ki Budapesten 1897-ben; Ugyancsak az 1775-1776-ban írt misztériumjátékokat Alszeghy Zsolt és Szlávik Ferenc Budapesten 1913-ban. Legújabban kiadásra kerültek: Ferences iskoladrámák I. Csíksomlyói passiójátékok, 1721-1739. Sajtó alá rendezte: Demeter Júlia, Kilián István és Pintér Márta Zsuzsanna Budapest, Argumentum - Akadémiai  kiadó 2009. Egy előbbi kaidvány ugyanezen szerzőktől: „Nap Hold és Csillagok, velem zokogjatok.”  Csíksomlyói passiójátékok a 18. századból. Argumentum kiadó, Budapest 2003. -  A témával kapcsolatos kiadvány:  Medgyesy Norbert: „A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere”  címmel. Piliscsaba – Budapest 2009. Ezen témával kapcsolatban bárki bővebb ismeretekre akar szert tenni, ajánlatos beszerezni ezen kiadványokat.
A passiójáték a középkori misztériumjáték legismertebb alfaja; a bibliai történetnek Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit dramatizáló színjáték. A műfaj fénykora a késő középkorra esett. A középkori ízlésű népies passiójátékok a 16. század végén megszűntek, a passió dramatizált színre hozása azonban később is szokásos volt az iskolai színjáték és a népi játékok keretében. A magyar irodalomban a barokk időszakában volt népszerű a passiójáték.  
Hol és mikor adták elő a diákok a misztériumdrámákat? Első alkalmakkor a mostani Gyermekotthon helyén eredetileg épült gimnázium nagy termében. Később épült egy nagy színjátszó ház, fából, amelynek szélesre tárható ajtói voltak. Amikor a nézőközönség nem fért be a terembe, kinyitották az ajtókat és kívülről is láthatták az előadást. Voltak szabadtéri előadások: A Kissomlyó hegy aljában, a mostani keresztúton (Jézus hágóján), a két Somlyó-hegy közötti nyeregben, vagy a templom előtti téren. A hagyomány azt tartja, hogy olyan hűen és élményszerűen játszották a diákok a misztériumdrámát, hogy egy alkalommal, a néző sereg - felháborodásában - kövekkel dobálta meg a Krisztust kínzó és keresztre feszítő zsidókat alakító diákokat. Az előadások ideje különbözőképpen változott: Nagypénteken, Pünkösdkor, Úrnapján, Szent Antal ünnepén...

Ezzel a témával kapcsolatos tanulmány: PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA: A csíksomlyói iskoladrámák