2012. november 22.

A kolostor kincsei VI.



Losteiner Leonárd    
Losteiner Leonárd életéről és munkásságáról rendtársai, Boros Fortunát, György József és Benedek Fidél írtak bővebben. Kolozsváron született 1744-ben. 1761 szeptemberében öltötte magára a ferences rend ruháját. A derék és tudós P. Botár Joákim provinciális vette fel. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, feltehetően a jezsuita atyák Farkas utcai kollégiumában. A noviciátus éveit Medgyesen és Székelyudvarhelyen töltötte, ezután filozófiát tanult az esztelneki intézetben. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt végezte a kolostorban 1729-től működő Studium Generale-n, vagyis a teológiai főiskolán. 1768-ban szentelték pappá. Nagy munkabírású, megbízható szerzetes volt, akire elöljárói folyamatosan felelős rendi tisztségeket ruháztak. 1773-1790 közt a Studium Generale lektora és tanára, ahol egyháztörténetet is tanított. Egy ideig Kapjonban, Dés filiájában lelkész, és Haller Antal gróf káplánja (1770-1771), Széken (1792), Medgyesen (1795) és Mikházán (1796-1800) házfőnök, majd 1801-1804 között definitor. Mint a tartomány levéltárosa, az archívum okleveleit felvételezte és rendezte. Így a levéltárat alaposan megismerte, és adatait később, művei megírása folyamán fel is használta. Péterffi Márton tartományfőnök, aki többek között elrendelte a kolostorok háztörténetének szabályos és folytatólagos vezetését, a provincia kronológusának nevezte ki. 1802-től az 1826-ban bekövetkezett haláláig Csíksomlyón élt, alkotott, és rendezte a kolostor levéltárát. Az új somlyói templom építésének vezetője és legfőbb mozgatója volt. Történeti munkásságának legfontosabb eredménye a csíksomlyói ferences kolostor és az erdélyi stefanita rendtartomány története, a Cronologia és a Propago vitis. A 18. század végéről még a Theatrum orbis christiani Hungarico-Transylvanicum című egyetemes világtörténetét ismerjük. A Chronologia topographico-chorographica című kézirata jelentős hely- és művelődéstörténeti forrásmunka, megismertet a csíksomlyói templom, a kolostor és környéke történetével az alapítástól 1777-ig. A négy részre tervezett Propago vitis című munkája bemutatja az erdélyi ferences tartomány történetét, valamint az általános rendi eseményeket 1786-ig. Műve negyedik része, amelyben az egyes kolostorok történetét tárgyalta, elveszett vagy valahol még lappang.
A csíksomlyói Szűzanya nagy tisztelője volt, csodatevéseiről készített
tanúkihallgatásokat a levéltárban tanulmányozta, rendszerezte, és a kolostor történetét
tárgyaló kéziratában be is másolta.
Losteiner tudósi egyéniségét csak a kéziratban maradt életműve és levelezése feldolgozása után tudjuk a maga teljességében megrajzolni és értékelni. Munkái minden szempontból jellemzik tudományos elkötelezettségét és a 18. század második felének rendi történetírásban elfoglalt megbecsült helyét.
(Forrás: Muckenhaupt Erzsébet: A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-a. Csíkszereda, 2009. 24-25. old.)