2012. augusztus 18.

A kolostor kincsei V/3/b

Kájoni János portréja

Kájoni János arcképét a csíksomlyói nyomda régi épületében találták meg a ferencesek, 1878ban. Felfedezése után Simon Jukundián rendházfőnök Bécsben restauráltatta az 1673ban készült, pergamenre festett portrét. A 185×138 mm-es hártyát valószínűleg a helyreállítás során papírlemezre ragasztották. Ennek a hátán a csíksomlyói nyomda A. R. P. Joannes Kajoni című egyleveles nyomtatványa található, amely Kájoni Simon Jukundián által 1878ban írt életrajzi adatait tartalmazza. A nyomtatványon Simon Jukundián kézírásos bejegyzése is olvasható, amely szerint a kis festményről 15 fényképmásolat készült, valamint a csíksomlyói zárda latin és magyar feliratú pecsétje látható. A csíksomlyói barátok a kolostor nagyrabecsült kincsének tartották a Kájoniarcképet, ugyanis 1896ban, az értékesebb könyvekkel együtt elküldték a budapesti millenniumi kiállításra. Később a Mária-szobor védelmébe helyezték, újabban 1980-ban találták meg.
P. Kájoni János portré hátlapja
 

A kolostor kincsei V/3/a


Kájoni János 1980-ban és 1985-ben megtalált kéziratos munkái
Kájoni János négy kéziratát 1980-ban találták meg a templomban, a Mária-szobor alatt. Ezek: Kalendarium, Herbárium, Hymnarium és a Fekete könyv.
 A latin nyelvű ferences Kalendariumot Kájoni 1672ben írta és ugyanebben az évben XVII. századi nyomtatványtöredékekkel egybekötötte. Egyes kutatók szerint szövege azonos lehetett az 1678. évi nyomtatott csíksomlyói kalendáriuméval, amelyből ma egyetlen példányt sem ismerünk.
A Herbárium (16561673) nem eredeti munka, de Kájoni sokoldalú egyéniségéről tesz tanúbizonyságot. A füveskönyv, amelynek forrása Beythe András Németújváron 1595-ben nyomtatott herbáriuma, leírja a növények ismertebb magyar nevét, latin nevét és magyar névhasználatát, természetét, azaz hatását, valamint elősorolja gyógyászati felhasználását.
A Hymnarium kéziratos latinmagyar versgyűjtemény, a XVII. század második felében keletkezett legjelentősebb kéziratos katolikus egyházi énekeskönyv.
Fekete, vaknyomásos brassói bőrkötéséről kapta nevét Kájoni kusztódiatörténete a Fekete könyv (16831684). A Liber niger a minden utána következő ferences rendtörténet kiindulópontja, amely ma kritikai kiadásban és fordításban is kézbe vehető. Az értékes forrásmunka betekintést nyújt a XVII. századi Erdély mozgalmas vallási életébe és leírja az erdélyi ferences kusztódia felállítását. Hely és művelődéstörténeti szempontból jelentősebb a kézirat utolsó fejezete, amelyben Kájoni közölte a csíksomlyói kolostor rövid történetét, felsorolta jótevőit, a templom és kolostor gazdag felszerelését (klenódiumok, könyvek) és a később lebontott csíksomlyói ferences templom legrégebbi fennmaradt leltárát (1683). Kájoni művét rendtársai folytatták, a kötet az erdélyi ferences rendházak XVIII. századi történetével zárul.
1985-ben Kájoni további öt kéziratát tárták fel a somlyói kolostor refektóriuma falából:
- a Hortulus devotionis Kájoni János imádságos könyve, öröknaptárral, kalendáriummal és naptári versekkel.
- az 1634–1671 között keletkezett nagy, zenei antológia, a Kájoni kódex. A kézirat anyagát, néhány kisebb kiegészítést nem számítva, két kéz jegyezte le: Seregély Mátyás és Kájoni János. A leírók túlnyomórészt a XVI. század végének, a XVII. század első felének egyházi műzenéjéből válogattak. A kódexben 290 egységet vehetnek számba az érdeklődők. Zenei anyaga négy csoportra osztható: motetták, uzuális és egyházzenei rétegek, a barokk hangszeres zene műformái, táncok és vokális világi darabok.
- az OrganoMissalét 1667ben, mikházi gvárdiánsága idején írta Kájoni és a mise ordináriumtételeit, valamint a liturgiához kötődő litániákat és Máriaantifonákat foglalja magában, néhány egyéb alkalmi tétellel együtt.
- a Sacri Concentus címet viselő, 1669. folyamán keletkezett kézirata kizárólag motettákat tartalmaz. A 193 motettából 142 Ludovico Viadana műve. A fennmaradó 51 mű közül 46ot a kódexből emelt át Kájoni; további öt darab, amellyel a Kájonikéziratok közül itt találkozhatunk először, eddig azonosítatlan.
- a Csíksomlyói templom régi orgonájának feliratát Losteiner feljegyzése szerint, először 1759ben találták meg, amikor P. Bocskor Paulin restauráltatta az orgonát. Az 1664ben készült feliratot az 1661. évi tatárjárásirodalom és a XVII. századi erdélyi zenetörténet egyik forrásának, valamint emlékének tartják. Szövegéből megtudjuk, hogy a ferencesek 1659ben Brassóban vásárolták az orgonát „Nagyságos Haller Istvánné idehagyott alamisnájából, ezer magyar forinton, Eperjesi orgonacsináló Jánostól”. Az eperjesi orgonaépítő eleinte a prázsmári szászok megrendelésére készítette a hangszert, akik azonban drágának találták, és lemondtak róla. A somlyói barátok az orgonát két szekéren hozták el Brassóból, a szállításért 10 forintot fizettek. 1664-ben, a csíki „romlás után,” a tatárjáráskor elégett orgonát Kájoni javította meg és építette fel újból. Biztosra vehető, hogy már fráter korában értett a billentyűs hangszerekhez, hiszen fiatalon kinevezték a csíksomlyói klastrom orgonistájává. Herbáriumában önmagáról ezt írta: "Enis illyen fabol [gyertyánfa] czinaltam az virginaban maid 75. tangentakot, mikor az virginat czinalom vala". A bejegyzés 1656ból való, tehát Kájoni ennél korában is készített hangszereket. Az 1664. évi felirat szerint az orgonista és orgonaépítő Kájoni János a mikházi és szárhegyi kolostor, a székelyudvarhelyi jezsuiták és mások számára is készített orgonát, mikházi gvárdiánsága idején pedig Alfalvi István és Ferenczi Miklós testvéreket megtanította "annak nyomására" is. 


(Muckenhaupt Erzébet leírása az 1999-ben megjelent kötetében)
 

A kolostor kincsei V/3


P. Kájoni János (1629-1687)

A XVII. század jótehetségű és nagytudású ferences szerzetese, aki Szolnok-Doboka megyében, Kiskájonban született, Jegenyén, majd Csíksomlyón nevelkedett. Jobb családból származhatott, mert Judit nevű nénje a csíki nemes és nemzetes Rácz Istvánnak volt a felesége. A ferences rendbe l648. szeptember 17-én öltözött be Csíksomlyón, és egy év múlva ugyanezen a napon tette le az ünnepélyes fogadalmat. Alapfokú tanulmányairól és felsőfokú iskoláiról nincs semmi adatunk. Tanulmányaiban való tökéletesedésre Nagyszombatba küldték, feltehetõen ugyanott végezte a teológiát is, ahol a tudományokban, különösen a zene- és énekszerzésben nagy haladásra tett szert. 1655-ben pappá szentelték.
Zseniális tudását nem rejtette véka alá, de inkább kamatoztatta az egyházi énekek gyűjtésében és kiadásában, könyvek írásában, nyomdaalapításban, és mindezek tetejében kiváló szerzetesi életében. Sokat dolgozott, de ezek mellett házfőnök, nevelő és főelöljáró is volt.
1652–1657 körül a csíksomlyói kolostor orgonistája, 1659-ben közreműködött a somlyói orgona megvásárlásában.
Valószínűleg 1664-ben kapta elöljáróitól az elsõ házfõnöki megbízatást Szárhegyre. Itt készítette el az általa helyreállított csíksomlyói orgona feliratát. Ezután 1666–1669-ben a mikházi kolostor elsõ erdélyi házfõnöke és kõépületének építtetõje. Ugyanitt fejezte be az Organo-Missale és a Sacri Concentus című orgonakönyveinek megírását. Az 1669–1675-ös szárhegyi évek képezték Kájoni munkásságának egyik legtermékenyebb idõszakát. A gyergyói kolostorban, többek között, jegyzékbe foglalta a Brassóban beköttetett (1672) Herbárium tartalmát, befejezte a Kódex megírását, megírta és beköttette a két fennmaradt kalendáriumát. 1674 és 1675-ben nyomdavásárlási engedélyért fordult Rómához, amire 1676-ban kedvezõ választ kapott. Ugyancsak 1676-ban, - de már Csíksomlyón, - Kassai András segítségével  kinyomtatta a Cantionale Catholicum című munkáját. 1677-ben az erdélyi püspök helynöke, a ferences Damokos Kázmér segédje utódlási joggal. 1675-től 1678-ig az erdélyi kusztódia õre is. 1680-ban rövid ideig Szárhegyen is tartózkodott, hiszen itt készítette el a Cantionale tartalomjegyzékét. 1681 és 1684 között csíksomlyói házfõnökként sokat tett a templom és a rendház felújításáért, megalkotta az erdélyi kusztódia történetét. Miután 1686-ban a „pater custodiae" címet is elnyerte, 1687-ben Szárhegyre, életének utolsó állomáshelyére rendelték. Itt hunyt el 1687. április 25-én. A fennmaradt köteteinek tartalma bizonyítja, hogy fõleg azokat a könyveket gyűjtötte, amelyek a zenész, a szerzetes, vagy a botanikus Kájonit kisegítették lelkipásztori munkájában és műveinek megírásában. A megmaradt könyvei arról is tanúskodnak, hogy volt érzéke a bibliofilia külsõségei iránt, és kötetei külsõ kiállításában is lépést kívánt tartani a legjobb könyvgyűjtõkkel. A megrongált könyveket restauráltatta. A munkáit és a használatában lévõ műveket brassói, csíksomlyói, gyulafehérvári és kolozsvári kompaktorokkal nagyrészt gondosan be is köttette. Kájoni a beköttetés idejét és körülményeit legtöbbször bejegyzésekben örökítette meg.
Ezek a bejegyzések életútjának állomásait is jelzik, és egyben a XVII. századi erdélyi könyv- és kötéstörténet értékes adalékai.                (Muckenhaupt Erzsébet  könyvészeti dolgozatából.)

P. Kájoni János jelentősebb kéziratos, vagy nyomtatott könyvei:

Cantus Catholici - egyházi énekek gyűjteménye az év minden időszakára és különféle alkalmakra, az Országos Széchényi Könyvtár őrzi
Organo-Missale, Mikháza, 1667 - misék, litániák, antifonák és más szertartáshoz való énekek (a Csíki Székely Múzeumban)
Sacri Concentus, Mikháza, 1669 - "Egyházi énekgyüjtemény," melyet különféle szerzők, de különösen Viadana Lajos nyomán írt Kájoni (a Csíki Székely Múzeumban)
Hymnarium - latin és magyar nyelven lejegyzett vallásos versek gyűjteménye, 1659-1677 (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Magyar herbárium, 1656-1673 - Függelék a latin nyelvű1511-ben Velencében megjelent Ortus Sanitatis című növénytani munkához. Magyarul Fűvészkönyvnek nevezzük. (Leírja a gyógynövények gyógyászati hatását is.) (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Régi mód szerint való székely ÁBC, 1673 - régi székely róvásírás (elveszett)
A Custódia története, 1684 (Fekete Könyv) - korabeli feljegyzések (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Aranyos ház - ima- és énekeskönyv a hívek számára, 1680 körül nyomtatták ki Somlyón, elveszett
Hortulus Devotionis,  1652-1657 - imakönyv, sajátkezű írással
és még sok más liturgikus írás, szentbeszéd, jegyzet. (a Csíki Székely Múzeumban)
Csíkcsobotfalvi-kódex, 1651-1675, tekintélyes énekgyűjtemény, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik
Kéziratos Calendárium, magyar szentekkel, 1673. Egy 1515-1516-ban Párizsban nyomtatott Missale Romanum végéhez bekötött mű. A naptár minden hónapjához Kájoni verseket írt. (a Csíki Székely Múzeumban)
Kéziratos Kalendárium, 1672. Egy XVII. századi csonka latin nyelvű breviarium pótlása (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Cantionale Catholicum, 1676. A somlyói nyomda első kiadványa, külön cikkben ismertetjük
A Kájoni Kódexről (1634-1671) külön cikkben tartunk ismertetést. (a Csíki Székely Múzeumban őrzik)
A csíksomlyói ferences templom régi orgonájának felirata. Szárhegy, 1664 (a Csíki Székely Múzeumban)


                                        

Megjegyzés


A kolostor kincseinek eddigi részében a könyvtár értékeiről általában tartottam ismertetőt. A következő leírásokban a XVII – XIX-ik század jeles ferences egyéniségeinek műveit kívánom röviden ismertetni. Ilyenek:  P. Kájoni János, P. Losteiner Leonárd, P. Simon Jukundián. Közben kitérek a XVIII. század Iskoladrámáira és azok szerzőire. Mindezek művei a csíksomlyói ferences kolostornak igazán drága kincsei.