2012. december 4.

A kolostor kincsei VII.




Simon Jukundián
Az Erdélyi Ferences Provinciának jeles egyénisége a XIX. században P. Simon Jukundián. Érdemes életére és tevékenységére ráfigyelnünk.  
Csíkszentkirályon született 1813-ban, tanulmányait a ferencrendiek csíksomlyói gimnáziumában végezte. 1830-ban lépett a Ferenc-rend tagjai közé. 1837-ben pappá szentelték, majd Désre küldték tanítónak. 1839-1840-ben Csíksomlyón tanított, majd Vajdahunyadon és Marosvásárhelyen. 1844-1848 között újra a csíksomlyói gimnázium tanára volt. Több erdélyi ferences rendházban töltött be házfőnöki tisztséget. 1852-1853-ban Szászvároson, 1854-ben Fogarason vikárius, 1856-ban Nagyszebenben házfőnök, 1856-ban Brassóban házfőnök és gimnáziumi tanár. Életének jelentős szakaszát Csíksomlyón töltötte. Kilenc évig volt a csíksomlyói ferences rendház főnöke. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány életében is jelentős szerepet töltött be. 1892-ig viselt valamilyen tisztséget a rendtartomány tanácsában, háromszor választották tartományfőnökké 1875 és 1883 között.
Haynald Lajos erdélyi megyéspüspök elhatározta Csíksomlyón tanító- és kántorképző iskola alapítását. Ennek a feladatnak megvalósítására P. Simon Jukundiánt választotta ki, aki már eddig is az egyházi zenében jártaságra tett szert. Haynald püspök 1858 tavaszán kiküldte Bécsbe, azzal a feladattal, hogy a bécsi ferences kolostorban lakozva, a Szent Anna elemi főreál és alreál iskolában elsajátítsa a tanítóképzés akkor sajátos módját. A tanulmányi útról hazatérve P. Jukundiánt kinevezte az 1858 október 4-én megnyilt, csíksomlyói első Erdélyi Katolikus Tanító-és Kántorképző intézet élére. Ennek az intézetnek huszonöt éven át, 1883-ig volt igazgatója.
Simon Jukundián a csíksomlyói tanítóképző intézet igazgatójaként és rendes tanáraként a tanítóképzés magyar nyelvű jellegét és nyilvános jogát biztosította. Voltak olyan iskolai évek is, amikor egymaga 37 órában oktatta az előírt tantárgyakat. Az intézet az ő irányítása alatt 255 ének- és zeneoktatásra alkalmas tanítót képezett ki. Csíksomlyói tartózkodása alatt a kegytemplom orgonáját újjászereltette, (Kolonics István mesterrel), renováltatta a kolostort és a templomot. 1880-ban a tanügy területén kifejtett tevékenységéért Királyi Lovag Kereszttel tüntették ki, amelyet július 29-én ünnepség keretében vett át. 1883-ban, 70 éves korában lemondott igazgatói állásáról. 1883-1886 között Nagyszebenben volt a rendház főnöke, majd 1886-1892 között a kolozsvári rendházban tartózkodott. 1887 augusztus 7-én a ferences rendtartomány tanácsának körében ünnepelte áldozópapságának 50. éves jubileumát. Kolozsvárról visszakerült Nagyszebenbe (1893-1894), ahol 1894. április 22-én tüdőgyulladásban halt meg, életének 81. évében.
Írói álnevei: Kincseszegi Vidor, Fenyőszegi Pikó.
Tevékenységének kézzel fogható hagyatéka az a Katholikus Egyházi Énekkönyv, amelyet saját kezüleg szerkesztett, modern kottával ellátva a vezérszólamot. 1869-ben adta ki először énekeskönyvét, melynek a Kájoni János-féle Csíki Cantionale volt az alapja. Ebben mintegy 97, a nép ajkáról gyűjtött éneket közölt. Összes énekfeljegyzése 230 ének. Sok énekszöveget javítgatott, vagy átírt. Több énekszöveghez dallamot szerkesztett.
Közismert énekszövegei, amelyet a Szent Vagy Uram is átvett: Ébredj, ember mély álmodból (Adventi ének),  Az Ige megtestesült (Karácsonyi ének),  Dicsőség mennyben az Istennek (Karácsonyi ének), Krisztus teste és szent vére (Szentségi ének).  Végül megjegyzendő a közismert Mária-ének, Hozzád fohászkodunk, amelynek csak a dallamát írta P. Simon Jukundián.
Érdemei közt egyik legnagyobb, hogy Kájoni János emlékét ápolta, kiemelve az ismeretlenségből. Csíksomlyón összegyűjtőtte, rendszerezte és külön könyvtári jelzettel jelölte meg Kájoni János munkáit. 1878-ban Bécsben restauráltatta a nyomda épületében megtalált Kájoni János portréját. Ezután a festményről 15 fényképmásolatot készíttetett. Egyúttal megírta és a somlyói ferences nyomdában kinyomtatta Kájoni életrajzát. Továbbá, 1879-ben megszerezte Kézdipolyánról a kolostori könyvtárnak a Kájoni által szerkesztett és kinyomtatott nagy énekeskönyvet, a Cantionale Catholicumot (1676).








2012. november 22.

A kolostor kincsei VI.



Losteiner Leonárd    
Losteiner Leonárd életéről és munkásságáról rendtársai, Boros Fortunát, György József és Benedek Fidél írtak bővebben. Kolozsváron született 1744-ben. 1761 szeptemberében öltötte magára a ferences rend ruháját. A derék és tudós P. Botár Joákim provinciális vette fel. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, feltehetően a jezsuita atyák Farkas utcai kollégiumában. A noviciátus éveit Medgyesen és Székelyudvarhelyen töltötte, ezután filozófiát tanult az esztelneki intézetben. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt végezte a kolostorban 1729-től működő Studium Generale-n, vagyis a teológiai főiskolán. 1768-ban szentelték pappá. Nagy munkabírású, megbízható szerzetes volt, akire elöljárói folyamatosan felelős rendi tisztségeket ruháztak. 1773-1790 közt a Studium Generale lektora és tanára, ahol egyháztörténetet is tanított. Egy ideig Kapjonban, Dés filiájában lelkész, és Haller Antal gróf káplánja (1770-1771), Széken (1792), Medgyesen (1795) és Mikházán (1796-1800) házfőnök, majd 1801-1804 között definitor. Mint a tartomány levéltárosa, az archívum okleveleit felvételezte és rendezte. Így a levéltárat alaposan megismerte, és adatait később, művei megírása folyamán fel is használta. Péterffi Márton tartományfőnök, aki többek között elrendelte a kolostorok háztörténetének szabályos és folytatólagos vezetését, a provincia kronológusának nevezte ki. 1802-től az 1826-ban bekövetkezett haláláig Csíksomlyón élt, alkotott, és rendezte a kolostor levéltárát. Az új somlyói templom építésének vezetője és legfőbb mozgatója volt. Történeti munkásságának legfontosabb eredménye a csíksomlyói ferences kolostor és az erdélyi stefanita rendtartomány története, a Cronologia és a Propago vitis. A 18. század végéről még a Theatrum orbis christiani Hungarico-Transylvanicum című egyetemes világtörténetét ismerjük. A Chronologia topographico-chorographica című kézirata jelentős hely- és művelődéstörténeti forrásmunka, megismertet a csíksomlyói templom, a kolostor és környéke történetével az alapítástól 1777-ig. A négy részre tervezett Propago vitis című munkája bemutatja az erdélyi ferences tartomány történetét, valamint az általános rendi eseményeket 1786-ig. Műve negyedik része, amelyben az egyes kolostorok történetét tárgyalta, elveszett vagy valahol még lappang.
A csíksomlyói Szűzanya nagy tisztelője volt, csodatevéseiről készített
tanúkihallgatásokat a levéltárban tanulmányozta, rendszerezte, és a kolostor történetét
tárgyaló kéziratában be is másolta.
Losteiner tudósi egyéniségét csak a kéziratban maradt életműve és levelezése feldolgozása után tudjuk a maga teljességében megrajzolni és értékelni. Munkái minden szempontból jellemzik tudományos elkötelezettségét és a 18. század második felének rendi történetírásban elfoglalt megbecsült helyét.
(Forrás: Muckenhaupt Erzsébet: A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-a. Csíkszereda, 2009. 24-25. old.)







2012. november 5.

A kolostor kincsei V/3/g

Kájoni János: Fekete könyv

 
Liber Niger (16831684). Kájoni kusztódiatörténete, amely fekete, vaknyomásos brassói bőrkötéséről kapta nevét, minden utána következő ferences rendtörténet kiindulópontja, amely ma kritikai kiadásban és fordításban is kézbe vehető. Ez az értékes forrásmunka betekintést nyújt a 17. századi Erdély mozgalmas vallási életébe és leírja az erdélyi ferences kusztódia 1640. évi megalapítását. Hely- és művelődéstörténeti szempontból jelentősebb a kézirat utolsó fejezete, amelyben Kájoni közölte a csíksomlyói kolostor rövid történetét. Felsorolta jótevőit, a templom és kolostor gazdag felszerelését (klenódiumok, könyvek) és a később, a 19. század elején lebontott csíksomlyói ferences templom legrégebbi fennmaradt leltárát (1683). Kájoni művét rendtársai folytatták. A kötet az erdélyi ferences rendházak 18. századi rövid történetével zárul.

 

A kolostor kincsei V/3/f


Kájoni János: HERBARIUM


Ortus Sanitatis.  A csíksomlyói ferences kolostor egyik igen érdekes és értékes könyve az a latin nyelvű, 1511-ben Velencében megjelent Ortus Sanitatis című növénytani munka, amelybe P. Kájoni János több helyen lapszélbejegyzést tett. Ehhez az eredeti munkához Kájoni János köttetett egy saját kézzel írt függeléket, magyar nyelven, részben közelebbi hazájában található növények leírásával. A növények nevét megadja latin és magyar nyelven. Leírja a növény természetét és gyógyászati hatását. Egészségügyi emberek sokszor megcsodálják, hogy sokoldalú tevékenysége mellett, még erre is kiterjedt a figyelme.
Ezt a Kompendiumot nevezzük magyarul Füvészkönyvnek.  Befejezésül a szárhegyi kolostorban szerkesztett Tartalomjegyzéket csatolt hozzá latin és magyar nyelven. A mintát ehhez a magyar füvészkönyvhöz Beythe András, Németújváron 1595-ben nyomtatott herbáriumából vette. Kájoni János egy bejegyzésében azt is leírja, hogy a velencei kiadású könyvet 1672-ben szerezte meg. Továbbá jelzi, hogy ezzel egyidőben brassói kompaktorral egybeköttette a nyomtatott könyvet és a kéziratos herbáriumot.  Előzőleg, a 17. század első felében, a velencei kiadású Ortus Sanitatist Szárhegyi Literáti János iskolamester adományozta Kászoni Gergelynek. Ezután a somlyói kolostor könyvtárába került. A becses könyv 1664-től szerepel a rendház inventáriumában.

2012. augusztus 30.

A kolostor kincsei V/3/e


Kájoni János: Sacri Concentus, 1669

Az erdélyi ferences szerzetes Kájoni másik tabulatúraírásos könyve az 1669-ből származó Sacri Concentus. Benne a motetták általa ismert és válogatott repertoárját foglalta össze. A 193 motettából 142 az itáliai ferences Lodovico Viadana műve. A fennmaradó 51 mű közül 46-ot saját nagy tabulatúrás könyvéből, a Kódexből emelt át Kájoni. A Viadana-darabok másolásának mintapéldányát ismerjük; ez Viadana Concerti ecclesiastici címet viselő sorozatának 1626-os frankfurti összkiadása. (Az eredeti öt kötet közül egyetlenegy, a “basso per l’organo” szólamkönyv – Kájoni bejegyzéseivel – fennmaradt a ferencesek csíki könyvtárában.) A címadásnak megfelelően Kájoni a Sacri Concentusban egybegyűjtött összes motettát egyetlen énekszólamra és kíséretére redukálta. Feltehetően praktikus célkitűzései lehettek az átiratokkal, amelyeknek stílusa némiképp egybevág a közép-európai ferences rendtartományok korabeli többszólamú zenei gyakorlatával. Kájoni a „Sacri Concentust” – azon kívül, hogy kottaolvasásra tanított vele – talán alkalmazni szerette volna mint korszerű liturgikus énekanyagot saját rendtársai, neveltjei körében, a székelyföldi ferences kolostorokban.
1985-ben találták meg a somlyói kolostor falában, Bukarestben a Nemzeti Könyvtár Laboratóriumában restaurálták. Jelenleg a Csíki Székely Múzeum somlyói ferences állományában található.
(Papp Ágnes leírása)

A kolostor kincsei V/3/d


Kájoni Kódex (1634-1671)
A kelet-közép-európai régió, azon belül Erdély 17. századi zenetörténetének fontos forrása. 20. század eleji irodalom- és zenetörténeti szempontú bemutatása után egészen az 1990-es évekig rejtve volt a nyilvánosság előtt. 1985-ben került elő erősen rongált állapotban a csíksomlyói ferences rendház ebédlőjének falából.
            A kézirat nevét Kájoni Jánosról (1629/30–1687), a Székelyföldön működő tudós orgonista, orgonaépítő és könyvgyűjtő ferences szerzetesről kapta, aki a korábbi kéziratkötegeken alapuló gyűjteményt 1652 és 1671 között Csíksomlyón, Mikházán és Szárhegyen másolta és összeállította.     Kottaírása alapján a Kájoni Kódex orgonatabulatúra, és 290 zenedarabot tartalmaz. A leírók túlnyomórészt a 16. század végének, a 17. század első felének egyházi műzenéjéből válogattak (kb. 150 darab). A vokális művekhez viszonyítva kisebb számban vannak jelen a hangszeres műfajok: az egyszerű előjátékok és fantáziafélék (24 darab), illetve a táncok (75 darab). Csak néhány tétellel szerepel a világi énekköltés (12 darab) és az egyházi népének (kb. 30 darab). Kájoni az észak-itáliai katolikus szerzőkön (pl. Lodovico da Viadana, Giacomo Finetti, Alessandro Grandi, Claudio Monteverdi, Giovanni Rovetta) túl kitekintett a korszak protestáns egyházzenei termésére is (Heinrich Schütz, Hieronymus Praetorius és mások) Az ő lejegyzéseinek köszönhetünk több helyi használatú tételt és előadói utasítások sorát (Johannes Spielenberger miséje, litániák, Patremek).
Személyes használatú és „tarka” gyűjteménnyé igazán a hangszeres tételek, a világi énekek (pl. a Kánai menyegző és a Nyúl-ének; a Balassi-féle Bocsásd meg, Úristen), az egyházi népénekek és az európai vagy helyi jellegű táncok (pl. courantok, choreák és magyar feliratú táncok) teszik a Kájoni kódexet. Tetten érhető benne Kájoni szerteágazó érdeklődése és rendszeres gyűjtőmunkája, amely valószínűleg elsősorban más korabeli kéziratos mintapéldányokon alapult.
1985-ben bontották ki a somlyói kolostor refektóriumának falából, Bukarestben restaurálták. A Csíki Székely Múzeumban őrzik.
(Papp Ágnes leírása a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon számára)

A kolostor kincsei V/3/c


Cantionale Catholicum. A Kájoni nyomda első kiadványa 
Régi és Uj, Deák és Magyar Aítatos Egyhazi Enekek, Dicseretek, Soltarok, es Lytaniak; Kikkel a’ Keresztyének Esztendö-által-való Templomi Solemnitásokban, Processiókban, és egyébb aítatosságokban szoktanak élni. Halottas Temetéskor-való, és a’ négy utolsó dolgokról emlekeztetö Enekekkel eggyütt. Most újonnan nagy szorgalmatossággal egybe-szedettek, meg-jobbítattak, és a’ Keresztyének éppületire, s’ lelki-vigasztalásokra ki-bocsáttattak, a’ Szent Ferencz-Szerzetiben lévö Kajoni, P. Frater Janos által. - A’ Csiki Kalastromban, Nyomtattatott Cassai Andras-által, 1676-ben.
Katolikus egyházi énekeskönyv magyar és latin nyelven. Hangjegyek nélkül jelent meg. A 17. század egyik legjelentősebb, mindenképpen legterjedelmesebb katolikus gyűjteménye. Három részben, mindegyik külön címlappal, de folyamatos lapszámozással, magyar és latin nyelvű énekszövegeket tartalmaz. Beosztása nem tér el a szokásostól: az első rész adventtől Úrnapig az egyházi év énekeit közli; a második részben a tágabb értelemben vett „de sanctis” (a szentek miseénekei) énekeken kívül, vannak még a liturgikus év saját miseénekei (Cantiones de tempore) és zsoltárok. A harmadikban a temetési és halotti énekek, az utolsó dolgokról szóló énekek, továbbá alkonyati zsolozsmák, litániák és Krisztus életéről szóló passió-énekek találhatók. A nagyböjti énekek között megvannak Jeremiás siralmai, valamint a virágvasárnapi és nagypénteki passió teljes magyar szövege.
Kájoni legfőbb forrása a Cantus Catholici (Lőcse, 1651), továbbá a 17. század folyamán megjelent katolikus imádságoskönyvek és elmélkedésgyűjtemények (Pázmány Péter, Hajnal Mátyás, Nyéki Vörös Mátyás munkái) voltak. A protestáns eredetű énekek megtalálhatók az 1654-ben Brewer Lőrincnél Lőcsén, és ugyanabban az évben Szenci Kertész Ábrahám nyomdájában is megjelent Keresztyeni isteni ditsiretek c. protestáns egyházi énekeskönyvben. A Cantionale Catholicum énekei egyben bizonyítják, hogy Kájoni nagyon jól ismerte az erdélyi hagyományos, népi katolikus énekeket, és fel is vette őket énekeskönyvébe.
A kolostor gyűjteményében két példányát őrzik. Az egyiket 1879-ben Kájoni János munkásságának kutatója, Simon Jukundián (1813-1894) tartományfőnök szerezte meg .
1712-1714 között a kézdipolyáni Róka István tulajdonában volt. Olvasói, többnyire zenei vonatkozású bejegyzései a példány több lapján láthatók.
Ugyacsak 1879-ben Nagy Ferenc testvér, a kolostor kompáktora készítette a könyv egyszerű félbőr kötését. Gerince sima, a bordák helyét keskeny aranyozott rozettás-akantuszos minta jelöli. Az előlapon látható címke szövege arra utal, hogy a könyv ott volt az 1896. évi budapesti országos évezredi kiállításon.

2012. augusztus 18.

A kolostor kincsei V/3/b

Kájoni János portréja

Kájoni János arcképét a csíksomlyói nyomda régi épületében találták meg a ferencesek, 1878ban. Felfedezése után Simon Jukundián rendházfőnök Bécsben restauráltatta az 1673ban készült, pergamenre festett portrét. A 185×138 mm-es hártyát valószínűleg a helyreállítás során papírlemezre ragasztották. Ennek a hátán a csíksomlyói nyomda A. R. P. Joannes Kajoni című egyleveles nyomtatványa található, amely Kájoni Simon Jukundián által 1878ban írt életrajzi adatait tartalmazza. A nyomtatványon Simon Jukundián kézírásos bejegyzése is olvasható, amely szerint a kis festményről 15 fényképmásolat készült, valamint a csíksomlyói zárda latin és magyar feliratú pecsétje látható. A csíksomlyói barátok a kolostor nagyrabecsült kincsének tartották a Kájoniarcképet, ugyanis 1896ban, az értékesebb könyvekkel együtt elküldték a budapesti millenniumi kiállításra. Később a Mária-szobor védelmébe helyezték, újabban 1980-ban találták meg.
P. Kájoni János portré hátlapja
 

A kolostor kincsei V/3/a


Kájoni János 1980-ban és 1985-ben megtalált kéziratos munkái
Kájoni János négy kéziratát 1980-ban találták meg a templomban, a Mária-szobor alatt. Ezek: Kalendarium, Herbárium, Hymnarium és a Fekete könyv.
 A latin nyelvű ferences Kalendariumot Kájoni 1672ben írta és ugyanebben az évben XVII. századi nyomtatványtöredékekkel egybekötötte. Egyes kutatók szerint szövege azonos lehetett az 1678. évi nyomtatott csíksomlyói kalendáriuméval, amelyből ma egyetlen példányt sem ismerünk.
A Herbárium (16561673) nem eredeti munka, de Kájoni sokoldalú egyéniségéről tesz tanúbizonyságot. A füveskönyv, amelynek forrása Beythe András Németújváron 1595-ben nyomtatott herbáriuma, leírja a növények ismertebb magyar nevét, latin nevét és magyar névhasználatát, természetét, azaz hatását, valamint elősorolja gyógyászati felhasználását.
A Hymnarium kéziratos latinmagyar versgyűjtemény, a XVII. század második felében keletkezett legjelentősebb kéziratos katolikus egyházi énekeskönyv.
Fekete, vaknyomásos brassói bőrkötéséről kapta nevét Kájoni kusztódiatörténete a Fekete könyv (16831684). A Liber niger a minden utána következő ferences rendtörténet kiindulópontja, amely ma kritikai kiadásban és fordításban is kézbe vehető. Az értékes forrásmunka betekintést nyújt a XVII. századi Erdély mozgalmas vallási életébe és leírja az erdélyi ferences kusztódia felállítását. Hely és művelődéstörténeti szempontból jelentősebb a kézirat utolsó fejezete, amelyben Kájoni közölte a csíksomlyói kolostor rövid történetét, felsorolta jótevőit, a templom és kolostor gazdag felszerelését (klenódiumok, könyvek) és a később lebontott csíksomlyói ferences templom legrégebbi fennmaradt leltárát (1683). Kájoni művét rendtársai folytatták, a kötet az erdélyi ferences rendházak XVIII. századi történetével zárul.
1985-ben Kájoni további öt kéziratát tárták fel a somlyói kolostor refektóriuma falából:
- a Hortulus devotionis Kájoni János imádságos könyve, öröknaptárral, kalendáriummal és naptári versekkel.
- az 1634–1671 között keletkezett nagy, zenei antológia, a Kájoni kódex. A kézirat anyagát, néhány kisebb kiegészítést nem számítva, két kéz jegyezte le: Seregély Mátyás és Kájoni János. A leírók túlnyomórészt a XVI. század végének, a XVII. század első felének egyházi műzenéjéből válogattak. A kódexben 290 egységet vehetnek számba az érdeklődők. Zenei anyaga négy csoportra osztható: motetták, uzuális és egyházzenei rétegek, a barokk hangszeres zene műformái, táncok és vokális világi darabok.
- az OrganoMissalét 1667ben, mikházi gvárdiánsága idején írta Kájoni és a mise ordináriumtételeit, valamint a liturgiához kötődő litániákat és Máriaantifonákat foglalja magában, néhány egyéb alkalmi tétellel együtt.
- a Sacri Concentus címet viselő, 1669. folyamán keletkezett kézirata kizárólag motettákat tartalmaz. A 193 motettából 142 Ludovico Viadana műve. A fennmaradó 51 mű közül 46ot a kódexből emelt át Kájoni; további öt darab, amellyel a Kájonikéziratok közül itt találkozhatunk először, eddig azonosítatlan.
- a Csíksomlyói templom régi orgonájának feliratát Losteiner feljegyzése szerint, először 1759ben találták meg, amikor P. Bocskor Paulin restauráltatta az orgonát. Az 1664ben készült feliratot az 1661. évi tatárjárásirodalom és a XVII. századi erdélyi zenetörténet egyik forrásának, valamint emlékének tartják. Szövegéből megtudjuk, hogy a ferencesek 1659ben Brassóban vásárolták az orgonát „Nagyságos Haller Istvánné idehagyott alamisnájából, ezer magyar forinton, Eperjesi orgonacsináló Jánostól”. Az eperjesi orgonaépítő eleinte a prázsmári szászok megrendelésére készítette a hangszert, akik azonban drágának találták, és lemondtak róla. A somlyói barátok az orgonát két szekéren hozták el Brassóból, a szállításért 10 forintot fizettek. 1664-ben, a csíki „romlás után,” a tatárjáráskor elégett orgonát Kájoni javította meg és építette fel újból. Biztosra vehető, hogy már fráter korában értett a billentyűs hangszerekhez, hiszen fiatalon kinevezték a csíksomlyói klastrom orgonistájává. Herbáriumában önmagáról ezt írta: "Enis illyen fabol [gyertyánfa] czinaltam az virginaban maid 75. tangentakot, mikor az virginat czinalom vala". A bejegyzés 1656ból való, tehát Kájoni ennél korában is készített hangszereket. Az 1664. évi felirat szerint az orgonista és orgonaépítő Kájoni János a mikházi és szárhegyi kolostor, a székelyudvarhelyi jezsuiták és mások számára is készített orgonát, mikházi gvárdiánsága idején pedig Alfalvi István és Ferenczi Miklós testvéreket megtanította "annak nyomására" is. 


(Muckenhaupt Erzébet leírása az 1999-ben megjelent kötetében)
 

A kolostor kincsei V/3


P. Kájoni János (1629-1687)

A XVII. század jótehetségű és nagytudású ferences szerzetese, aki Szolnok-Doboka megyében, Kiskájonban született, Jegenyén, majd Csíksomlyón nevelkedett. Jobb családból származhatott, mert Judit nevű nénje a csíki nemes és nemzetes Rácz Istvánnak volt a felesége. A ferences rendbe l648. szeptember 17-én öltözött be Csíksomlyón, és egy év múlva ugyanezen a napon tette le az ünnepélyes fogadalmat. Alapfokú tanulmányairól és felsőfokú iskoláiról nincs semmi adatunk. Tanulmányaiban való tökéletesedésre Nagyszombatba küldték, feltehetõen ugyanott végezte a teológiát is, ahol a tudományokban, különösen a zene- és énekszerzésben nagy haladásra tett szert. 1655-ben pappá szentelték.
Zseniális tudását nem rejtette véka alá, de inkább kamatoztatta az egyházi énekek gyűjtésében és kiadásában, könyvek írásában, nyomdaalapításban, és mindezek tetejében kiváló szerzetesi életében. Sokat dolgozott, de ezek mellett házfőnök, nevelő és főelöljáró is volt.
1652–1657 körül a csíksomlyói kolostor orgonistája, 1659-ben közreműködött a somlyói orgona megvásárlásában.
Valószínűleg 1664-ben kapta elöljáróitól az elsõ házfõnöki megbízatást Szárhegyre. Itt készítette el az általa helyreállított csíksomlyói orgona feliratát. Ezután 1666–1669-ben a mikházi kolostor elsõ erdélyi házfõnöke és kõépületének építtetõje. Ugyanitt fejezte be az Organo-Missale és a Sacri Concentus című orgonakönyveinek megírását. Az 1669–1675-ös szárhegyi évek képezték Kájoni munkásságának egyik legtermékenyebb idõszakát. A gyergyói kolostorban, többek között, jegyzékbe foglalta a Brassóban beköttetett (1672) Herbárium tartalmát, befejezte a Kódex megírását, megírta és beköttette a két fennmaradt kalendáriumát. 1674 és 1675-ben nyomdavásárlási engedélyért fordult Rómához, amire 1676-ban kedvezõ választ kapott. Ugyancsak 1676-ban, - de már Csíksomlyón, - Kassai András segítségével  kinyomtatta a Cantionale Catholicum című munkáját. 1677-ben az erdélyi püspök helynöke, a ferences Damokos Kázmér segédje utódlási joggal. 1675-től 1678-ig az erdélyi kusztódia õre is. 1680-ban rövid ideig Szárhegyen is tartózkodott, hiszen itt készítette el a Cantionale tartalomjegyzékét. 1681 és 1684 között csíksomlyói házfõnökként sokat tett a templom és a rendház felújításáért, megalkotta az erdélyi kusztódia történetét. Miután 1686-ban a „pater custodiae" címet is elnyerte, 1687-ben Szárhegyre, életének utolsó állomáshelyére rendelték. Itt hunyt el 1687. április 25-én. A fennmaradt köteteinek tartalma bizonyítja, hogy fõleg azokat a könyveket gyűjtötte, amelyek a zenész, a szerzetes, vagy a botanikus Kájonit kisegítették lelkipásztori munkájában és műveinek megírásában. A megmaradt könyvei arról is tanúskodnak, hogy volt érzéke a bibliofilia külsõségei iránt, és kötetei külsõ kiállításában is lépést kívánt tartani a legjobb könyvgyűjtõkkel. A megrongált könyveket restauráltatta. A munkáit és a használatában lévõ műveket brassói, csíksomlyói, gyulafehérvári és kolozsvári kompaktorokkal nagyrészt gondosan be is köttette. Kájoni a beköttetés idejét és körülményeit legtöbbször bejegyzésekben örökítette meg.
Ezek a bejegyzések életútjának állomásait is jelzik, és egyben a XVII. századi erdélyi könyv- és kötéstörténet értékes adalékai.                (Muckenhaupt Erzsébet  könyvészeti dolgozatából.)

P. Kájoni János jelentősebb kéziratos, vagy nyomtatott könyvei:

Cantus Catholici - egyházi énekek gyűjteménye az év minden időszakára és különféle alkalmakra, az Országos Széchényi Könyvtár őrzi
Organo-Missale, Mikháza, 1667 - misék, litániák, antifonák és más szertartáshoz való énekek (a Csíki Székely Múzeumban)
Sacri Concentus, Mikháza, 1669 - "Egyházi énekgyüjtemény," melyet különféle szerzők, de különösen Viadana Lajos nyomán írt Kájoni (a Csíki Székely Múzeumban)
Hymnarium - latin és magyar nyelven lejegyzett vallásos versek gyűjteménye, 1659-1677 (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Magyar herbárium, 1656-1673 - Függelék a latin nyelvű1511-ben Velencében megjelent Ortus Sanitatis című növénytani munkához. Magyarul Fűvészkönyvnek nevezzük. (Leírja a gyógynövények gyógyászati hatását is.) (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Régi mód szerint való székely ÁBC, 1673 - régi székely róvásírás (elveszett)
A Custódia története, 1684 (Fekete Könyv) - korabeli feljegyzések (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Aranyos ház - ima- és énekeskönyv a hívek számára, 1680 körül nyomtatták ki Somlyón, elveszett
Hortulus Devotionis,  1652-1657 - imakönyv, sajátkezű írással
és még sok más liturgikus írás, szentbeszéd, jegyzet. (a Csíki Székely Múzeumban)
Csíkcsobotfalvi-kódex, 1651-1675, tekintélyes énekgyűjtemény, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik
Kéziratos Calendárium, magyar szentekkel, 1673. Egy 1515-1516-ban Párizsban nyomtatott Missale Romanum végéhez bekötött mű. A naptár minden hónapjához Kájoni verseket írt. (a Csíki Székely Múzeumban)
Kéziratos Kalendárium, 1672. Egy XVII. századi csonka latin nyelvű breviarium pótlása (A csíksomlyói ferences kolostorban)
Cantionale Catholicum, 1676. A somlyói nyomda első kiadványa, külön cikkben ismertetjük
A Kájoni Kódexről (1634-1671) külön cikkben tartunk ismertetést. (a Csíki Székely Múzeumban őrzik)
A csíksomlyói ferences templom régi orgonájának felirata. Szárhegy, 1664 (a Csíki Székely Múzeumban)


                                        

Megjegyzés


A kolostor kincseinek eddigi részében a könyvtár értékeiről általában tartottam ismertetőt. A következő leírásokban a XVII – XIX-ik század jeles ferences egyéniségeinek műveit kívánom röviden ismertetni. Ilyenek:  P. Kájoni János, P. Losteiner Leonárd, P. Simon Jukundián. Közben kitérek a XVIII. század Iskoladrámáira és azok szerzőire. Mindezek művei a csíksomlyói ferences kolostornak igazán drága kincsei. 

2012. június 27.

A kolostor kincsei V/2.


Kéziratos könyvek


Összesen 284 XV-XX. századi pergamen- és papírkéziratot őrzünk a Csíki Székely Múzeumban. A könyvtár legrégebbi kéziratos könyve a Tractatus virtutum c. mű. Skolasztikus értekezéseket tartalmaz a Szentlélek hét ajándékáról, 1467-ben másolták valamelyik moldvai katolikus kolostorban. A terjedelmes latin nyelvű papírkódexet a XV. században Ferenc moldvabányai vikárius használta, majd a kiliai ferences kolostorban is olvasták. A XVI. századból öt kéziratunk van. Az egyik egy ferences antifonálét tartalmazó pergamenkódex, melyet szép, kézzel festett monochrom és polichrom kezdőbetűk díszítenek. A kódex Marcus Bandinus moldvai apostoli adminisztrátor könyvtárához tartozott, ugyanis a csíksomlyói könyvkötő műhelyben készült vaknyomásos díszítésű, XVII. századi fatáblás bőrkötésén az érsek címere látható. Ez egyben a legrégebbi eddig ismert Csíksomlyón készült és díszített könyvtábla. Ide sorolható még az a négy középkori pergamen- és papírkódex, amely a rendházban található – Graduale, Psalterium, Nocturnale és Cantionale – a XV-XVI. századi erdélyi ferences kódexfestő és könyvkötő művészet míves darabjai.
 Ugyancsak a XVI. századból kutatható több székelyföldi vonatkozású oklevél és orvosi recept egybekötött másolata. Múzeumi kézirattárunk tartalmazza Kájoni János (1629/1630k.-1687) ferences tudós atya nemzetközileg is ismert zenei műveit (Sacri Concentus, Organo-Missale, Kájoni Kódex), imádságos könyvét (Hortulus Devotionis), kalendáriumát és orgona feliratát. A rendházban őrzik Kájoni latin-magyar versgyűjteményét, a Hymnariumot, történeti munkáját, a Fekete Könyvet (az erdélyi ferences kusztódia története) és füveskönyvét, a Herbáriumot.
A XVIII-XIX. századi kéziratok számos jelentős hely-, művészet- és művelődéstörténeti adalékokat is tartalmaznak a kutatás számára. Ide sorolhatók a XVIII. századi ferences kolostor összeírásai, a híres könyvtár legrégebbről fennmaradt leltárai (1727, 1734), a Nagyboldogasszony-szobor és a Szent Antal-kápolna albumai. Az 1676-ban alapított csíksomlyói nyomda és könyvkötő műhely XVIII-XIX. századi bevételi-kiadási naplói értékes könyv-, nyomda- és kötéstörténeti adatokat tartogatnak, amelyek által részben rekonstruálhatjuk a műhely belső tevékenységét. A Liber Typographiae-kba a csíksomlyói ferencesek bejegyezték, - gyakran cím szerint is -, az eladott vagy bekötött könyvek, és a nyomtatáshoz, a könyvkötéshez vásárolt papír és bőr árát, valamint az utóbbiak beszerzési helyét és idejét. Nem felejtkezhetünk meg Losteiner Leonárd történeti munkáiról, Simon Jukundián zenei gyűjteményéről és az iskoladrámákról. A ferencesek a legrégebbi fentmaradt két dómus históriába az 1767-1913 közötti évek eseményeit jegyezték fel.







2012. június 19.

A kolostor kincsei V/1.


Ősnyomtatványok

A könyvnyomtatás első, mintegy ötven évében, 1500. december 31 - ig megjelent műveket nevezzük ősnyomtatványnak, latinul incunabulumnak. Johannes Gutenberg találmánya, a betűöntéssel előállított szétszedhető betűkészlet, és a segítségével szedett és nyomtatott szöveg hatalmas változást eredményezett a könyvkultúrában mind formai, mind tartalmi vonatkozásban. Sorra alakultak Európa-szerte a nyomdák, s megrendelőik között előkelő helyet foglalt el az egyház, hiszen misekönyvekre, breviáriumokra, bibliákra állandóan szükség volt. Tematikailag is bővült a kiadványok köre, a humanisták hamar felismerték az új technika kínálta lehetőséget. Sorra jelentek meg a klasszikus görög-római szerzők munkái, megindult a kéziratok rendszeres kutatása a kolostorok könyvtáraiban, s egyre nagyobb igény mutatkozott egyes szerzők műveinek összkiadására, a szövegkritikai kutatásokra. A XV. század második felének termékeit világszerte megkülönböztetett megbecsüléssel tartják nyilván. A Csíki Székely Múzeum tulajdonában lévő csaknem 120 ősnyomtatvány a csíksomlyói ferencesek könyvtárából származik, és intézményünket az ország rangos ősnyomtatvány-gyűjteményei közé emelik.
Az 1471–1500 között megjelent könyvek a XV. századi európai gondolkodás világának, kultúrájának a termékei. A művek a középkori egyházi kultúra csaknem minden ágát képviselik. A csíksomlyói könyvtárat gyakorlati céllal hozták létre, és hogy elsősorban a lelkipásztori munka szempontjai szerint állították össze annak idején. Az összegyűjtött könyvek a katolikus székelység és a moldvai csángó–magyarok között szolgáló csíksomlyói ferenceseket segítették missziós tevékenységükben. A művek összetétele a teológiai érdeklődést tükrözi, és ezek előterében is a pasztoráció, a hívek lelki gondozása áll. Jellegzetes csoportba különülnek el a teológia morális kérdéseivel foglalkozó kazuisztikus művek. Ezek felvilágosítást adtak a papoknak és a szerzeteseknek, hogy a gyóntatásban egyes esetekben milyen erkölcsi szabályokat alkalmazzanak, és hogy bizonyos „casus”–okban miként kell eljárni. Ősnyomtatvány–gyűjteményünkben a kazuisztikus irodalmat a XIV. századi ferences Astesanus de Ast Summája, Andreas de Escobarportugál bencés Modus confitendije, Antoninus Florentinus olasz dominikánus Confessionaléja és Angelus de Clavasio ferences szerzetes Summa angelicája képviselik. Ugyanide tartoznak még a Confessionale. Interrogationes et doctrinae és a Coniuratio daemonum c. művek. A kazuisztikus könyvek legnagyobb része magyarországi és erdélyi olvasmány volt a XV–XVI században. A lelkipásztori munkát szolgálta a XIV. században élt dominikánus, Rainerius de Pisis lexikona, a Pantheologia, amely a leghíresebb hittudósok műveiből vett kivonatokat sorolja fel betűrendben. Ugyanezt a feladatkört látta el a XIV. századi Guido de Monte Rocheriipapi kézikönyve, a Manipulus curatorum. A csíksomlyói könyvtár ősnyomtatványai között találhatók a XII–XV. századi Európa valamennyi híres szónokának (Bernardus Claravallensis, Bernardinus de Bustis, Robertus Caracciolus, Vincentius Ferrerius, Guillelmus Parisiensis, Johannes Gritsch, Johannes de Verdena, Hugo de Prato Florido, Petrus Blesensis, Petrus de Palude) művei. Ezek részben egy–egy bibliai szakasz részletes magyarázatai, mint például Nicolaus de Lyra vagy Guillelmus Parisiensis postillái.
A magyar ferenceseket a két nagy obszerváns prédikáció–szerző, Temesvári Pelbártés Laskai Osvát művei képviselik. Főleg Pelbárt beszédgyűjteményei, a Stellariumés a Pomerium három könyve tettek szert egyedülálló népszerűségre, hiszen a beszédmintákat jól lehetett használni, igény volt rájuk. A második világháború végéig a csíksomlyói könyvtárban a XV. századi nyomtatványok között megvolt Pelbárt állandó ünnepekre szóló beszédei (Sermones Pomerii de tempore) 1498. évi hagenaui kiadásának három példánya és a szentek ünnepeire írt beszédei ( Sermones Pomerii de sanctis) 1499. évi, szintén hagenaui kiadásának négy példánya. 1985–ben csak a Sermones Pomerii de tempore egyik példányát tudtuk részben megmenteni. Laskai Osvát munkái nem váltak annyira népszerűekké. Két prédikációs kötete közül a Sermones dominicales Biga salutis intitulati c. munkája található az ősnyomtatvány–gyűjteményben.
A szerzők között megtaláljuk az egyházatyákat, így Szent Ágostont, a skolasztika képviselőit: Albertus Magnust, Aquinói Szent Tamást és Nicolaus de Lyrát. Az állományban nagy helyet foglalnak el az egyházjogi irodalom termékei, a szentek vagy a szent atyák életével foglalkozó művek, mint a világhírű Legenda aurea. Kisebb számban találhatók az ősnyomtatványgyűjteményben történeti vagy orvosi munkák
Az 1944-ben az ebédlő falában elrejtett legértékesebb könyvtári könyvek jórésze, - nedvesség és gombásodás következtében – megsemmisült. A kiértékelés még most is folyamatban van. 
Ennyit tudtam az ősnyomtatványok ismertetésére kikölcsönözni Muckenhaupt Erzsébet muzeológus, a csíksomlyói ferences kolostor könyveinek ismerője, szakértője és egyben őrizője, ősnyomtatványok című dolgozatából. Hálás köszönet érte.